E-hulladék hegyeket teremtett a járvány

A koronavírus egyik mellékhatása, hogy őrült felvásárlásba kezdtek a vállalatok hardver területen, ezzel további e-hulladék hegyeket teremtve.

Többször is írtunk már blogunkon az e-hulladékról, amely iszonyatos tempóban működik. Legutóbb arról írtunk a nyáron, hogy a környezetvédelmi szakemberek számításai szerint, ha a mostanáig tapasztalt ütemben gyorsul az elektronikai hulladék bővülése, akkor 2030-re 74,7 millió tonnányi e-hulladék keletkezésével kell számolnunk.

Új eszközöket vásároltak a cégek

A Blancco kutatása szerint – melyet a Coleman & Parker készítette a cég megbízásából – tavaly 53 milliárd tonnányi e-hulladék keletkezett, még a járvány igazi kitörése előtt. A kutatás szerint a Covid-19 pandémia kezdete óta a vállalatok nagy többsége (97 százalékuk) arra kényszerült, hogy új hardvert vásároljon, háromnegyedük pedig érthető okokból új eszközöket vásárolt.

Az érdekes, hogy a kutatásban megkérdezettek többsége (78 százaléka) szerint a technológiai befektetés rövid távú volt és szükségtelen. A jó hír, hogy a vállalatok többsége foglalkozik az e-hulladék menedzselésével, azonban a szabályok gyakorlatba ültetésével már vannak gondok.

Szabályzat szintjén foglalkozunk az e-hulladékkal

A kutatás szerint a vállalatok legalább is a szabályzatok szintjén, igyekeznek környezetvédők lenni: 44 százalékuknál léteznek előírások arra vonatkozóan, hogy az életciklusuk végét elért eszközöket hogyan kezeljék. Azonban hiába a szabályzat, mert azt nem ültetik át a gyakorlatba. A leggyakoribb probléma, hogy nincs a témakörnek igazi felelőse, ahogy az előírásokat – kommunikáció hiánya miatt nem is ismerik vállalaton belül.

Ha ebből a kutatásból a jó híreket szeretnénk kiemelni, akkor mindenképp üdvözlendő, hogy a vállalatok legalább társadalmi felelősségvállalás programjaikban foglalkoznak az e-hulladék kérdésével is. Innen már csak egy lépés ezeket a szabályokat kommunikáció segítségével megismertetni és a mindennapi gyakorlatban használni is. Reménykedjünk, hogy minél több vállalat dönt így!

Sok az e-hulladék, még többet kellene újrahasznosítani

Környezetvédelmi szakemberek számításai szerint, ha a mostanáig tapasztalt ütemben gyorsul az elektronikai hulladék bővülése, akkor 2030-re 74,7 millió tonnányi e-hulladék keletkezésével kell számolnunk.

Ez azt jelenti, hogy 16 év alatt megduplázódott az új elektronikus hulladék mennyisége. Ez a kategória a leggyorsabban növekvő háztartási hulladék kategória, ami az emberek és a gyártók körében kialakult rossz szokások hajtják: az emberek sokkal több elektronikai eszközt vásárolnak, melyeknek rövidebb az életciklusok és szinte lehetetlen megjavítani őket.

Növekszik az életminőség

Az nyilván jó dolog, hogy az emberek vásárolnak elektronikai eszközöket, ahogy az is üdvözlendő, hogy egyre többen juthatnak hozzájuk. Az elektronikai eszközök segítségével ugyanis növekszik az emberek életszínvonala, sokkal több szabadidő felett rendelkezhetnek. Az viszont problémát jelent, hogy a globális kereslek elektronikai eszközök iránt sokkal gyorsabban növekszik, mint az elektronikai hulladék feldolgozó kapacitásunk. Az elektronikai termékek életciklusuk végén a környezetbe kerülnek, ahol szennyezik, mérgezik a környezetet, ártanak az emberekre és a vadon élő állatokra.

Amint arról már egy korábbi bejegyzésben írtunk, a 2019-ben keletkezett elektronikai hulladéknak csupán a 17,4 százalékát sikerült formálisan összegyűjteni és megfelelő módon újrahasznosítani. Éves szinten 9,2 millió tonnával növekedett az elektronikai hulladék, és ebben nincs benne a nem dokumentált hulladék mennyisége.

Európa sokat hasznosít

A jó hír, hogy Európa élen jár az újrahasznosított elektronikai hulladék mértékében, az öreg kontinens e-hulladékának 42,5 százalékát összegyűjtik és feldolgozzák. Ezzel szemben a második helyezett Ázsiában ez az arány 11,7 százalék, Amerikában 9,4 százalék, Csendes-Óceán térségében 8,8 százalék és Afrikában csupán 0,9 százalék.

Hogy az elektronikai hulladék 82,6 százalékával mi történik, nos az nem tudjuk, csak találgatunk. A gazdagabb országokban a hulladék 8 százaléka a háztartási szemétben köt ki, míg 7-20 százalék közötti arányt exportálnak. A szegényebb országokban, nos már nem annyira ismert a kép, ott informálisan foglalkoznak az e-hulladékkal is.

Mérgezzük a környezetet

Megfelelő szemétkezelési rendszer híján azonban az e-hulladékban lévő mérgező anyagok – higany, brómozott égésgátlók, fluorizált szénhdrogén és a halogénezett klórozott-fluorozott szénhidrogének – a természetbe jutnak, melyek ártanak a szeméttelepek mellett lakó emberek egészségére.

A higanyt a számítógép monitorok gyártásában és fluoreszkáló világításban használják, de ha az ember érintkezik vele, akkor agykárosodást szenvedhet. Becslések szerint a nem dokumentált e-hulladék miatt évente 50 tonnányi higany kerül a természetbe.

Legalább törvény létezik

Veszélyesek a környezet hűtésére, fűtésére használt rendszerek is, ezek lassan üvegházhatás előidéző gázokat bocsátanak ki. A szeméttelepekről becslések szerint 98 millió tonnányi kerül a levegőbe, vagyis az energiaszektor globális üvegházhatású gázkibocsátásának 0,3 százaléka származik innen.

Azért jó híreink is vannak, a világ lassan, de biztosan foglalkozik a problémával. A múlt év végén 78 ország, vagyis a világ lakosságának 71 százalékot lefedő kormányok hoztak vagy terveztek e-hulladékkal foglalkozó szabályozást életbe léptetni. Már csak jól kellene alkalmazni azokat.

Rekordmennyiségű e-hulladék keletkezett 2019-ben

Az ENSZ június végén kiadott Global E-waste Monitor 2020 című jelentése szerint 2019-ben rekordmennyiégű elektronikus hulladék keletkezett, 53,6 millió tonnányi, ami 21 százalékos növekedés öt év leforgása alatt. A hulladék elektronikából 57 milliárd dollárnyi aranyat és egyéb értékes komponenseket elégetünk vagy simán kidobunk.

A jelentés szerint az e-hulladék a leggyorsabban növekvő hulladékmennyiség, melyet a z egyre fejlődő elektronikus és elektromos eszköz fogyasztás duzzaszt ekkorára. Az is problémát jelent, hogy a gyártók eleve rövid életciklussal terveznek és nagyon kevés javítási lehetőség van ezeknél az eszközöknél.

Keveset hasznosítunk újra

A 2019-ben keletkezett e-hulladéknak csupán a 17,4 százalékát hasznosította újra az emberiség. Ez azt jelenti, hogy 57 milliárd dollár (!!!) értékű aranyat, ezüstöt, rezet, platinát és egyéb magas értékű, újrahasznosítható anyagot egyszerűen kidobunk, vagy, ami még rosszabb, simán elégetünk – ahelyett, hogy összegyűjtenénk és újrahasznosítanánk őket.

A legnagyobb szemetelők

A jelentés szerint a legnagyobb szemetelő kontinens Ázsia, 24,9 millió tonnával, második helyezett Amerika (13,1 millió tonna) és Európa (12 millió tonna). Afrika csupán 2,9 millió tonnányi e-hulladékot, míg Óceánia 0,7 millió tonnányi e-szemetet generáltak.

Érdekesen átalakul ez a rangsor, hogyha az egy lakosra jutó e-hulladék mennyiséget nézzük: Európa lesz az első 16,2 kilogramm e-hulladékkal fejenként, Óceánia második 16,1 kilogrammal, harmadik helyezett Amerika 13,3 kilogrammal. Ázsia és Afrika e-hulladék termelése fejenként a legalacsonyabb: 5,6, illetve 2,5 kilogramm.

A tavaly keletkezett 53,6 millió tonna meghaladja az Európában élő összes felnőtt ember testsúlyát, ennyit nyom 350 darab, Queen Mary 2 nagyságú szállodahajó, melyeket sorba állítva 125 kilométer hosszú vonalat kapnánk.

Érdemes újrahasznosítani

Az e-hulladékot azért is érdemes lenne minél nagyobb arányban újrahasznosítani, feldolgozni, mert a használt anyagok között olyan mérgező összetevők is vannak, mint például az ólom, mely károsítja az emberi agyat és a koordinációs rendszert. A többnyire monitorokban, fluoreszkáló és energiatakarékos izzókban használt ólomból éves szinten 50 tonnányi kerül a természetbe.

Az e-hulladék nagy részét a kis elektronikai eszközök teszik ki (17,4 millió tonna), nagy eszközök (13,1 millió tonna) és a hőmérséklet szabályozására szolgáló eszközök (17,4 tonna). A DATA D által is feldolgozott kis IT és távközlési berendezések kategóriából keletkezett a legkevesebb hulladék, 0,9 millió tonnányi.

Az ENSZ jelentése itt található meg.