szept 3, 2020 | Blog
Mit tesz egy japán prefektúra, miután elveszít 18 darab, leselejtezésre szánt merevlemezt? Hát tanul az esetből és teljesen átalakítja az életciklusuk végét elért eszközök kezelésére vonatkozó szabályzatot.
A merevlemezek elvesztését bejelentő, 2019. december 9-i hivatalos sajtótájékoztató. Forrás: kyodonews.net
Még tavaly decemberben történt, hogy a japán Kanagawa prefektúránál lába kelt 18 darab, leselejtezett és adatokkal teli merevlemeznek. A lemezek az adófizető polgárok személyes információit tartalmazta, autókra vonatkozó adófizetési információkkal volt tele, cégek adófizetési információit is tartalmazta.
A merevlemezeket az adathordozók megsemmisítésével megbízott vállalat egyik alkalmazottja adta el egy online aukciós felületen. Ezekből kilenc darabot egy olyan ember vásárolt meg, akit érdekelt, hogy a merevlemezek korábban milyen adatokat tartalmazhattak volna. Róluk ugyan letörölték az adatokat, de nem írták felül azokat (és minderről nem is készült jegyzőkönyv).
Visszaállította az adatokat
Így a kíváncsi állampolgár online letölthető szoftver segítségével helyre tudta állítani a merevlemez eredeti tartalmát. Miután látta, hogy komoly adatokról van szó, azonnal felvette a kapcsolatot a prefektúrával és azokat visszaszolgáltatta.
Majd ezután derültek ki a részletek: hogy a lemezeket online vásárolta, hogy azokat a megsemmisítéssel megbízott vállalat alkalmazottja tette fel az aukciós portálra és hogy összesen 18 darab ilyen adathordozót adott el. A japán emberek becsületességét mutatja, hogy a prefektúra felhívására a többi hiányzó kilenc merevlemezt is maradéktalanul visszaszolgáltatták a vásárlók két héten belül.
Új szabályzat született
A Kanagawa prefektúra emberei levonták a megfelelő következtéseket az esetből és saját maguk kezében vették az életciklusuk végét elért eszközök menedzselését, miközben jelentősen módosítottak a hasonló eszközök kezelésére vonatkozó szabályzaton is.
Az online japán nyelven elérhető új szabályzat szerint:
- Minden eszközt minősített módon fertőtleníteni kell (törölni) az adatoktól az újrahasznosítás vagy a megsemmisítés előtt. Mielőtt a következő állomásra küldenék az eszközöket, a hivatal belső munkatársának – és nem egy szerződéses külső partnernek – a helyszínen minden adatot törölnie kell az eszközről.
- A nem bizalmas rendszereket, merevlemezeket és IT eszközöket a szoftveres törlés után újrahasznosíthatják. A bérelt eszközöket a prefektúra munkatársai és a bérbeadó cég egyaránt törlik, hogy mindkét fél megelőzze a jogvitákat.
- A bizalmas rendszerekből származó adathordozókat nem lehet újrahasznosítani. Előbb egy elfogadott szoftverrel kell törölni az adott eszközt, majd egy erre szakosodott vállalat fizikailag is megsemmisíti az eszközt.
- A kötelező szoftveres alapú törlés nem vonatkozik a HDD alapú szerverekre, ha a törlést mechanikai hiba, hibás merevlemez vagy egyéb hiba akadályozza, ezeket degausser berendezés segítségével demágnesezik. A demágnesezés után ezeket az eszközöket kötelező darabolással (is) megsemmisíteni.
- A mobil eszközöket is törlik, az NIST SP 800-88 kriptotörlés követelményei szerint.
- Minden esetben a törlés, demágnesezés, megsemmisítés a prefektúra saját irodáiban történik. A törlést csak a prefektúra munkatársai végezhetik el.
- A törlés felügyelet mellett, két vagy több belső munkatárs jelenlétében történhet, akiknek ellenőrizniük és dokumentálniuk kell a törlési és megsemmisítési eljárásokat.
A szabályzat azt is előírja, hogy ingyenes vagy nem bevizsgált szoftvereket nem használhatnak. Csak olyan megoldások jöhetnek szóba, melyeket előzetesen teszteltek és tanúsítottak, külső vagy belső szakértők. Ugyanakkor a hatékony szoftver alapú törlésre előírják:
- a megoldásnak felül kell írni az adatokat legalább egyszer (vagy csak egyszer, a NIST SP 800-88 javaslatnak megfelelően)
- ellenőriznie kell és dokumentálnia minden felülírást
- tanúsítványt kell generálnia minden egyes törölt eszköz esetében
márc 9, 2020 | Blog
Hányszor kell felülírni a merevlemez adatait ahhoz, hogy teljesen biztosak legyünk abban, minden adatmorzsa teljesen és visszavonhatatlanul eltűnt a lemezről. Attól függ, hogy milyen technológiáról beszélünk, milyen kutatási eredményeket olvasunk és melyek a javasolt procedúrák. Két részes összeállításunk második részében a történelmi szabványokat tekintjük át, a Blancco szakértőjének, Bernard Le Garegean segítségével.
No de lássuk, hogyan is fejlődtek az adatfertőtlenítési folyamatok az évek során.
Az 1990-es évek eleje – az Amerikai Védelmi Minisztérium a háromszoros felülírást támogatja
Az 1990-es években az Amerikai Védelmi Minisztérium kézikönyvet állított össze, melyben a megalkották a DoD 5220.22-M szabványt, mely szerint a mágneses lemezeket fertőtlenítését úgy kell végezni, hogy azokat felül kell írni egy karakterrel, a karakter kiegészítőjével, majd egy véletlen karakterrel – vagyis háromszor kell felülírni az adott adatot.
Az 1990-es évek közepe-vége: Guttman 35, Schneier 7
1996-ban Peter Guttman megjelenített egy tanulmányt, mely felkavarta a status quo-t azzal, hogy kijelentette: egyes laboratóriumok elméletben képesek adatokat visszanyerni a felülírt merevlemezekről, olyan kifinomult eszközök használatával, mint mágneses erőmikroszkóppal. Ennek eredményeképpen egy 35 -szörös felülírási ciklusból álló adatfertőtlenítési metódust javasolt.
De nem kell kétségbeesni! Az algoritmust a régebbi merevlemezek adatfertőtlenítésére fejlesztették ki, melyeket az 1980-as-1990-es években gyártottak és a MFM/RLL kódolási technológiákat használták. A rengetegnek tűnő felülírási ciklus három különböző algoritmus használatából adódott össze, ami részben megmagyarázza a magas számú felülírási ciklust.
Az újabb, PRML technikákat használó merevlemezek érkezésével az MFM/RLL technológiákat nyugdíjaztatták, és vele együtt a 35-szörös felülírásos módszer is a kukában landolt. Ebben az időben jelent meg Bruce Schneier biztonsági szakértő könyve is, melyben hétszeres felülírási adatfertőtlenítési technológiát javasolt: az egyik ciklusban 1-eseket használjunk, a másodikban nullásokat, míg a harmadiktól hetedikig terjedő ciklusban statikus vagy véletlenszerű karaktereket használjunk felülírásra.
A 2000-es évek – a hétszeres felülírás időszaka
Az adatok felértékelődésével és elterjedésével egyre több nemzeti hivatal látta elérkezettnek az időt, hogy törlési kézikönyveket adjanak ki, melyek több mint három felülírási ciklust javasoltak. Például a VSITR metódust a német információbiztonsági hivatal dolgozta ki, ez hét felülírási ciklussal dolgozott. Ennek példájára Európa-szerte a 4-7 felülírási ciklust tartalmazó ajánlások terjedtek el.
2006-tól napjainkig
Az amerikaiak egyszeri felülírást javasolnak, más kormányok 1-3 ciklust írnak elő
Az amerikai védelmi minisztérium DoD 5220.22-M-es felhasználói kézkönyvéből később törölték a javasolt felülírási metódusra való hivatkozásukat, és a kormányzati hivatalok hatáskörébe utalta ezt a kérdést. Eközben azonban az amerikai szabványügyi hivatal (National Institute of Standards and Technology, NIST) a 2006-os média fertőtlenítési kézikönyvében azt írta, hogy a 2001 után gyártott, 15 GB-nál nagyobb kapacitású merevlemez esetében az egyszeri felülírás megfelelő a tisztításhoz.
Egyszeri vagy többszöri felülírás
Ezt az álláspontjukat 2014-ben, újból megerősítették, ekkor újra gondolták a kézikönyv egyes részeit. Az ATA és SCSI merevlemezek esetében is elegendőnek találják az egyszeri felülírást, de azt is írják, hogy opcionálisan többszörös felülírási ciklusokat is lehet használni. Ez az egyszeri felülírás az öblítéshez is elegendő.
A briteknél két módszert határoztak meg: egy és három felülírási ciklust javasolnak. A három felülírásos módszer a CESG CPA-Higher Level szinte megegyezik az 1966-os DoD 5220.22-M szabvánnyal, azzal a különbséggel, hogy minden lépés után ellenőrzést ír elő.
Utolsóként, 2012-ben az újabb BSI GS szabványok is megjelentek, mely 1-2 felülírási ciklust ír elő, véletlenszerű adattal és firmware alapú törléssel. Azonban mindezek a szabványok a mágnesen merevlemezekre vonatkoznak, nem a flash alapú SSD-kre.
márc 4, 2020 | Blog
Hányszor kell felülírni a merevlemez adatait ahhoz, hogy teljesen biztosak legyünk abban, minden adatmorzsa teljesen és visszavonhatatlanul eltűnt a lemezről. Attól függ, hogy milyen technológiáról beszélünk, milyen kutatási eredményeket olvasunk és melyek a javasolt procedúrák. Két részes összeállításunkban a Blancco szakértője, Bernard Le Garegean ismerteti tapasztalatait.
Az adattörlés lassan olyan, mint a foci: kevesen csinálják, de mindenki ért hozzá. A viccet félretéve, a nagy kérdés, hányszor kell felülírni az adatokat annak érdekében, hogy a régi információk teljesen és visszaállíthatatlanul törlődjenek? Amikor adathordozóról beszélünk, akkor a merevlemezt értjük rajta, hiszen ez még mindig a legtöbb beépített adathordozója a számítógépnek. De előtte egy kis merevlemez történelem.
A merevlemez alapjai
A Wikipédia ideillő bejegyzése szerint a merevlemez (angolul hard disk drive, rövidítése HDD) egy számítástechnikai adattároló berendezés. Az adatokat kettes számrendszerben, mágnesezhető réteggel bevont, forgó lemezeken tárolja. Maga az elnevezés retronima, ugyanis ezt az adattároló berendezést csak a floppy disk(hajlékonylemez) megjelenése óta nevezik így. Magyar (és orosz) nyelvterületen winchesternek is nevezik, miután 1973-ban az első népszerű, kiskereskedelemben elterjedt IBM lemez ezt a nevet kapta a közismert fegyvermárka után.
Az első merevlemezek már 1956-ban megjelentek, de az 1980-as évekig kellett várni elterjedésükig. Annak ellenére, hogy manapság már megjelentek a HDD-nek életképes, gyorsabb alternatívái, a flash alapú adattároló Solid State Drive – SSD meghajtó – a mágneses alapú merevlemez továbbra is népszerű és igen széles körben használt adattároló eszköz.
Hányszor elég?
A mágneses alap azt jelenti, hogy az adatokat mágnesezhető réteggel bevont lemezen tárolja, ehhez nem szükséges elektromos áram. A merevlemez megbízható, népszerű adattároló eszköz, alacsony költség mellett rengeteg adatot képes tárolni, hosszú ideig, megbízható módon.
Életciklusa végén erről a merevlemezről szakszerűen, minősítetten kell eltávolítani az adatokat azért, hogy nyugodtak lehessünk, azok nem kerülnek senki kezébe. A legbiztonságosabb, környezetkímélőbb megoldás erre az, ha simán felülírjuk az adatokat. Azonban a nagy kérdés, hogy hányszor elegendő felülírni az adatokat, annak érdekében, hogy a régi adatokat ne lehessen visszanyerni? Vagyis hányszor írunk a merevlemezre 0-kat és 1-eseket vagy más szemét adatot, míg a régi adatok teljesen törlődnek?
A merevlemez adattörlési folyamat fejlődése
Az adathordozók minősített és végleges törlését több kormányzati ügynökség és szervezet vizsgálta meg az elmúlt 20 évben. A mai NIST 800-88 Media Sanitization Guidelines – Média Fertőtlenítési Irányelvek két fajta eljárást különböztet meg:
Tisztítás (clearing) – megakadályozza az adatok szoftveres visszaállítását
Öblítés (purging) – megakadályozza az adatok visszaállítását laboratóriumi eszközök segítségével
A tisztítás általában azt jelenti, hogy felülírjuk a merevlemezt, az öblítési procedúrák viszont a felülírási technikák mellett firmware alapú törlést is magába foglalnak. Ezek mellett még ott van a demágnesezés vagy az adathordozó fizikai megsemmisítése, mint adattörlési technológia. Hogy pontosan az adott szervezet melyik technológiát választja, azt az adat minősége, a szervezet tevékenységi területe, a rá vonatkozó szabályok esetleg törvények határozzák meg.
A tisztítás és az öblítés technológiák részei az adatfertőtlenítési eljárásoknak, melyek az adatok megfelelő és végleges törlése mellett ellenőrzik és tanúsítják, hogy az adatmegsemmisítési folyamat valóban megtörtént – és ezt bármikor bármely hatóság előtt az adott vállalat a tanúsítvány birtokában bizonyítani tudja.
