Nem először írunk arról, hogy mennyibe is kerül, ha kiszivárog az adatom, de most az IBM Security és a Ponemon Intézet közös kutatásának hála összeget is tehetünk a z adatszivárgás mögé. Ez az összeg az adatszivárgási incidens hosszától, a vállalat felkészültségétől függően változik.

Az adatszivárgásnak több okát különböztethetjük meg: adatszivárgás történik például, amikor egy rossz címzettnek küldünk egy emailt, az interneten tárolt adatainkhoz – nem megfelelő védelem miatt – hozzájutnak illetéktelenek, vagy a vállalati hálózatba belépő hackerek lopják el azokat. De az is adatszivárgás, amikor a régi géppel együtt ügyfeleink adatai is kikerülnek vállalaton kívülre. Ha ilyen történne, kötelességünk az incidensről értesíteni az adatvédelmi hatóságot – Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság – és meg kell tennünk mindent, hogy az adatszivárgás okait megszüntessük. A régi adathordozóval a vállalaton kívülre jutott adat esetében ez a megelőző adattörlés és fertőtlenítés lenne.

Hogy az adatszivárgásnak milyen költségei vannak, azt csak becsülni tudjuk, előző cikkünkben leírtuk, hogy milyen veszteségekkel kell számoljunk. A nyilvánvaló pénzügyi vesztesége mellett reputációs veszteség, bizalomvesztés is bekövetkezhet. Pontos összeget azonban senki sem tudott mondani – mostanáig. Az IBM Security és a Ponemon Intézet közös kutatása rávilágított, hogy átlagosan 3,92 millió dollárba (1,1 milliárd forint) kerül egy adatszivárgási incidens (nyilván, ezt az vizsgált amerikai, nyugat-európai, közel-keleti, indiai vállalatokra kell érteni).

Ha gyorsabb, akkor olcsóbb

A felmérésben 500 szervezet adatszivárgással kapcsolatos költségeit vizsgálták meg egy éven keresztül. A kutatásból kiderült, hogy minél gyorsabban sikerült az adatszivárgás következményeit elhárítani, annál kevesebb pénzbeli veszteséget okozott az esemény. A kutatásban átlagosan 279 nap alatt sikerült ezeket a következményeket felszámolniuk az érintett cégeknek. Azok a vállalatok, akik 200 nap alatt tudták rendezni soraikat 37 százalékkal kevesebb pénzveszteséget szenvedtek az adatszivárgás miatt.

A legdrágább adatszivárgásokat a rossz akaratú támadók okozták, ugyanakkor ezeket a támadásokat elég későn fedezték fel, tehát eléggé elhúzódtak, átlagosan 314 napig tartott az incidens és a következményeinek felszámolása. Ez logikus is valahol, hiszen minél hosszabb ideig tart felismerni egy adatszivárgást, annál nehezebb megfékezni és hosszabb idő is felszámolni következményeit.

Legyen incidens response team!

A biztonsági esemény következményeinek felszámolását nagyban segítette az is, ha a vállalatnak volt egy incidens response team-je, vagyis egy biztonsági csapata, mely kipróbált tervvel rendelkezett a hasonló esetekre. A kutatás szerint azok a vállalatok, akiknek volt hasonló biztonsági csapatuk és a visszaállítási tervet rendszeresen gyakorolták, 35 százalékkal olcsóbban úszták meg az incidenst, mint a nem felkészült szervezetek.

De mit is tehetünk az adatszivárgások megelőzése érdekében? Amint a fenti kutatásból is kiderül, legyen egy biztonsági csapatunk, mely begyakorolt visszaállítási tervet is felállított. Hiába jó a tervünk, ha annak véghezvitelében kommunikációs akadályok, döntések elmaradása akadályoz.

Emellett vásároljunk olyan technológiákat, melyek segítenek gyorsan felfedezni és megakadályozni az adatszivárgást. Lehetőség szerint támaszkodjunk automatizált megoldásokra, így nem kell emberi erőforrásra költeni. Készítsünk biztonsági mentést adatainkról és dolgozzunk ki egy vállalati tevékenység folytonosságot biztosító tervet – melyet gyakoroljunk rendszeresen. Adatainkat tudatosan menedzseljük keletkezésük pillanatától kezdve egésze életciklusuk végéig. És ha minden kötél szakad, a végén hívjuk a szakembereket.