szept 24, 2021 | Blog
Az Európai Bizottság az USB-C szabványú töltőt javasolja egységes töltőnek mobiltelefonok, tabletek, kamerák, fejhallgatók, hordozható hangszórók, videójáték konzolok számára. A javaslatot az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is el kell fogadnia, az iparágnak 24 hónapja lesz alkalmazkodni a változásokhoz.
Az Európai Bizottság a Radio Equipment Directive szabályozás megváltoztatásával igyekszik csökkenteni a szükségtelen sok mobiltöltőt, ami a háztartásokban és a szeméttelepeken végeznek. Míg korábban az Európai Parlament is az egységes töltő mellett döntött, most már az elvi döntések helyett a tettek mezejére léptek az európai hatóságok.
A szabályozás módosításával az Európai Bizottság azt javasolja, hogy:
- Minden, Európában forgalomba kerülő telefonkészülék, tablet, kamera, fejhallgató, hordozható hangszóró vagy kézi videójáték konzolok számára egységes, USB-C szabványú töltője lehet, így a fogyasztók ugyanazzal a töltővel tölthetik készülékeiket, az eszköz típusától függetlenül.
- Legyen egységes a gyors töltési technológia is, vagyis egyetlen gyártó sem korlátozhatja a töltés sebességét, hogy a fogyasztók ne kelljen válasszanak a töltők márkája között
- Az elektronikus eszközök mellé nem kell kötelezően töltőt is mellékelni, ezzel a számítások szerint évente ezer tonnával lehet csökkenteni az elektronikai hulladékot
- A gyártók bővebb adatokat kell közzé tegyenek töltőik teljesítményéről, beleértve azt is, hogy támogatja-e a gyors töltést. Így a fogyasztók könnyebben el tudják dönteni, hogy melyik töltőt válasszák vásárláskor. Számítások szerint legalább 250 millió eurót spórolnak meg ezekkel az intézkedésekkel a fogyasztók.
Tavaly az EU-ban összesen 420 millió mobilkészüléket és egyéb hordozható elektronikai készüléket értékesítettek. Átlagosan egy felhasználónak három mobiltelefontöltője van, ezek közül kettőt használ rendszeresen. Ennek ellenére a felhasználók 38 százaléka a napja egy adott pontján azért nem tudta tölteni készülékét, mert nem fért hozzá megfelelő kábelhez.
Ez nemcsak kényelmetlen, hanem drága is a fogyasztók számára, akik évente 2,4 milliárd eurót költenek töltőkre. Számítások szerint a nem használt töltők 11 ezer tonnányi plusz elektronikai szemetet generálnak évente.
A nagy vesztes az almás gyártó (lehet)
A töltőkábel egységesítési erőfeszítések már 2009-ben elkezdődtek, az akkori 30 féle töltőt háromra sikerült csökkenteni: USB-C, mikro USB és az Apple saját, Lightning szabványa. Az Apple ugyanis önként vállalta, hogy áttérnek egy USB-s szabványra, de azután visszakoztak, mert úgy látták az USB túl sok kompromisszumot jelentett volna a gyártónak. Az almás gyártó nagy valószínűséggel megmarad saját szabványa mellett. Az európai piacon azzal érvelnek majd, hogy az új készülékekbe beépített vezeték nélküli töltés miatt erre nincs is szükségük.
A piac azóta már lépett, csak egy picit más irányba. Az Európai Bizottság döntésék megelőzendő az Apple és a Samsung is úgy döntöttek, hogy az új készülékeik mellé már nem tesznek sem töltőfejet sem pedig fülhallgatót, hűséges ügyfeiknél már úgyis a sokadik gyűl a fiókban.
máj 10, 2021 | Blog
Érdekes fogyasztói magatartást alakított ki a mai modern társadalom, amikor az új eszközöket részesítjük előnyben és nem foglalkozunk azok környezeti hatásával. Pedig a körkörös gazdaság kialakításával, a régi eszközök újrahasznosításával sokkal jobb hatással lehetnénk környezetünkre.
Sok nyersanyagot vesznek fel
Amíg nem kezdtünk el mi is foglalkozni a régi számítógépek felújításával és újrahasznosításával, bennünk sem merült fel, hogy az a kérdés, hogy vajon az új laptopok, asztali számítógépek vagy más elektronikai eszközök vásárlása milyen környezeti hatással jár. Az biztos, hogy egyre több nyersanyagra, netán mérgező kémiai anyagokra, ritka fémekre és energiára van szükség az új ezközök előállításához. És az is biztos, hogy a régebbiek újra hasznosításával ezektől mind mentesül a környezetünk.
Ezek a puszta adatok
A Circular Computing számításai szerint az új eszközöket előnybe részesítő kultúra azt jelenti, hogy például csak az EU-ban napi szinten 160 ezer laptopot dobnak a szemétbe. Azonban szerencsére a környezetére vigyázó, etikus fogyasztók megjelenésével – legyenek ezek vállalati vagy magánfogyasztók – ez a kultúra változik.
Egy új számítógép gyártása, a termék körüli marketing tevékenységek, az eszközök szállítása, csomagolása stb. mind-mind komoly stressznek teszi ki környezetünket. Ha minden három évben vásárolunk egy új számítógépet, akkor ez azt jelenti, hogy tíz év leforgása alatt átlagosan 3600 kilogrammnyi ásványi anyagok bányászatához járultunk hozzá, elhasználtunk 570 ezer liternyi vizet és a levegőbe 948 kilogrammnyi széndioxidot bocsátottunk ki. És ehhez még számítsuk azt is hozzá, hogy mire ez a laptop eljut a végfelhasználóhoz még további 316 kilogrammnyi széndioxidot juttatunk a levegőbe.
Bányászat
Egy új laptop gyártása azt jelenti, hogy 1200 kilogrammnyi ásványi anyagokat kell a földből kibányászni – ez főként a harmadik világbeli országokban történik. Ezeket az ásványi anyagokat fel kell dolgozni, finomítani kell rajtuk, hogy egy elektronikai eszközben felhasználhatók legyenek – ez a folyamat átlagosan 190 ezer liternyi vizet használ fel.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezeket az ásványi anyagokat olyan bányákból nyerik ki, ahol komoly konfliktusok folynak. Sok esetben ezekben az országokban a bányászatból származó pénzeket fegyverek vásárlására fordítják – jelenleg például ez a Kongói Demokratikus Köztársaságra igaz.
Elektronikai hulladék
A nem javítunk, nem hasznosítunk újra kultúra továbbá azt is jelenti, hogy az egyébként csak megunt, vagy kis hibával rendelkező elektronikai eszközök a szemétbe kerülnek. Erről a DATA-D blogján is írtünk már többször, hogy milyen irdatlan mennyiségű elektronikai szeméttel kell megküzdenie az emberiségnek, de például az ENSZ szerint évente 50 millió tonnányi e-hulladékot generálunk, ami 2050-re megduplázódik.
Tudjuk, mindez sok adat. De reméljük, hogy legközelebb, mikor egy felújított használt számítógépet vásárolsz eszedbe jut, milyen jót tettél ezzel.
ápr 21, 2021 | Blog
Két nagy mobiltelefongyártó, az Apple és a Samsung is úgy döntöttek, hogy legújabb telefonjaik mellé már nem tesznek a dobozba alapból fülhallgatót és töltőfejet sem. A lépés üdvözlendő, de még kevés ahhoz, hogy érezhető hatása legyen az elektronikai hulladékra.
Az almás gyártó ügyfeleként már a harmadik mobiltelefon vásárlásnál tartunk. A technológiai változások mellett egy dolog állandó volt: a használatlan töltőfejek és fülhallgatók mennyisége csak nőtt és nőtt a fiókban.
Valószínű ezt az Apple-nál is tapasztalták és tavaly, az új iPhone 12-es bejelentésekor egy merész húzással álltak elő. Ismertették, hogy a készüléket ezentúl fülhallgató és töltőfej nélkül árusítják, mert hogy a régi ügyfeleknél úgyis már sok van mindezekből. Aki meg új ügyfél lenne, az külön megvásárolhatja ezeket a tartozékokat.
Trollkodták a döntést
Akkor többi gyártó, közöttük a Samsung és a Xiaomi bírálta a cupertinói cég lépését, sőt vicces posztokban trollkodtak a furának tűnő döntéssel. A Xiaomi például azt a spanyol Twitter oldalán azt írta ki, hogy azt álmodták, hogy telefonjaik töltő és fülhallgató nélkül kerülnek a polcra, de szerencsére ez csupán rémálom volt.
A Samsung később visszavont egyik Facebook posztja szerint, ők mindent megadnak a fogyasztóknak, a Galaxyk mellé töltőt is csomagolnak.
Év elején a Galaxy is beadta a derekát, valószínű, miután egy fejes a koreai vállalatnál kiszámolta, hogy milyen sokat spórolnának, ha a töltő és a fülhallgató is kimaradna a csomagból. És mennyivel kevesebb lenne az elektronikai hulladék. A döntés szerint a Galaxy S21, a Galaxy S21+, valamint a Galaxy S21 Ultra 5G készülékek esetében töltőfej sem lesz a csomagolásban, a fülhallgató már korábbról kimaradt.
Környezetvédelmi jelentés
És hogy miért írunk minderről épp most? Mert az Apple most adta ki a környezetvédelmi jelentését, melyben a tavalyi döntés eredményeit számszerűsíti. A 2021 Environmental Progress Report jelentésében az almás gyártó hangsúlyozza, hogy a döntés nyomán 861,000 tonnányi rezet, cinket és ónt spórolnak meg. Az is kiemelkedő eredmény, hogy csökkent a készülék csomagolása, ez pedig azt jelenti, hogy hatékonyabban tudja szállítani a készülékeket: 70 százalékkal több készülék fér el egy raklapra.
A jelentés szerint egyébként a többi termék is sokkal több újrahasznosított elemet tartalmaz. A Retina kijelzős MacBook Air 40 százaléka újrahasznosított anyagokból készül, míg az iPhone 12 és Apple Watch Series 6 termékekbe épített tungsten 99 százaléka újrahasznosított forrásból származik.
Az almás gyártó komolyan veszi a környezet védelmét, 2030-ra karbonsemlegessé szeretné tenni teljes gyártását, ebben a saját elektronikai hulladékot szétszedő Daisy robotjai is segítik. A jelentés szerint tavaly 39 000 köbméter elektronikai hulladéktól mentették meg a Földet.
Csepp a tengerben
Hogy ettől kevesebb elektronikai hulladékkeletkezik? Az biztos, de egyelőre csak később, 2-3 év múlva érezhetjük hatását, átlagosan ennyi idő után cserélnek le a fogyasztók egy okostelefont. És hogy a többi mobilgyártó követi majd a két óriás példáját? Bizonyára, hiszen csak így tudnak majd lépést tartani a versenyben. Sajnos, a rossz hír, hogy ennyi idő alatt megnövekszik a népesség elektronikai fogyasztása, tehát ez csak egy csepp a tengerben, ettől még több lesz az elektronikai hulladék.
nov 25, 2020 | Blog
A koronavírus egyik mellékhatása, hogy őrült felvásárlásba kezdtek a vállalatok hardver területen, ezzel további e-hulladék hegyeket teremtve.
Többször is írtunk már blogunkon az e-hulladékról, amely iszonyatos tempóban működik. Legutóbb arról írtunk a nyáron, hogy a környezetvédelmi szakemberek számításai szerint, ha a mostanáig tapasztalt ütemben gyorsul az elektronikai hulladék bővülése, akkor 2030-re 74,7 millió tonnányi e-hulladék keletkezésével kell számolnunk.
Új eszközöket vásároltak a cégek
A Blancco kutatása szerint – melyet a Coleman & Parker készítette a cég megbízásából – tavaly 53 milliárd tonnányi e-hulladék keletkezett, még a járvány igazi kitörése előtt. A kutatás szerint a Covid-19 pandémia kezdete óta a vállalatok nagy többsége (97 százalékuk) arra kényszerült, hogy új hardvert vásároljon, háromnegyedük pedig érthető okokból új eszközöket vásárolt.
Az érdekes, hogy a kutatásban megkérdezettek többsége (78 százaléka) szerint a technológiai befektetés rövid távú volt és szükségtelen. A jó hír, hogy a vállalatok többsége foglalkozik az e-hulladék menedzselésével, azonban a szabályok gyakorlatba ültetésével már vannak gondok.
Szabályzat szintjén foglalkozunk az e-hulladékkal
A kutatás szerint a vállalatok legalább is a szabályzatok szintjén, igyekeznek környezetvédők lenni: 44 százalékuknál léteznek előírások arra vonatkozóan, hogy az életciklusuk végét elért eszközöket hogyan kezeljék. Azonban hiába a szabályzat, mert azt nem ültetik át a gyakorlatba. A leggyakoribb probléma, hogy nincs a témakörnek igazi felelőse, ahogy az előírásokat – kommunikáció hiánya miatt nem is ismerik vállalaton belül.
Ha ebből a kutatásból a jó híreket szeretnénk kiemelni, akkor mindenképp üdvözlendő, hogy a vállalatok legalább társadalmi felelősségvállalás programjaikban foglalkoznak az e-hulladék kérdésével is. Innen már csak egy lépés ezeket a szabályokat kommunikáció segítségével megismertetni és a mindennapi gyakorlatban használni is. Reménykedjünk, hogy minél több vállalat dönt így!
aug 21, 2020 | Blog
Környezetvédelmi szakemberek számításai szerint, ha a mostanáig tapasztalt ütemben gyorsul az elektronikai hulladék bővülése, akkor 2030-re 74,7 millió tonnányi e-hulladék keletkezésével kell számolnunk.
Ez azt jelenti, hogy 16 év alatt megduplázódott az új elektronikus hulladék mennyisége. Ez a kategória a leggyorsabban növekvő háztartási hulladék kategória, ami az emberek és a gyártók körében kialakult rossz szokások hajtják: az emberek sokkal több elektronikai eszközt vásárolnak, melyeknek rövidebb az életciklusok és szinte lehetetlen megjavítani őket.
Növekszik az életminőség
Az nyilván jó dolog, hogy az emberek vásárolnak elektronikai eszközöket, ahogy az is üdvözlendő, hogy egyre többen juthatnak hozzájuk. Az elektronikai eszközök segítségével ugyanis növekszik az emberek életszínvonala, sokkal több szabadidő felett rendelkezhetnek. Az viszont problémát jelent, hogy a globális kereslek elektronikai eszközök iránt sokkal gyorsabban növekszik, mint az elektronikai hulladék feldolgozó kapacitásunk. Az elektronikai termékek életciklusuk végén a környezetbe kerülnek, ahol szennyezik, mérgezik a környezetet, ártanak az emberekre és a vadon élő állatokra.
Amint arról már egy korábbi bejegyzésben írtunk, a 2019-ben keletkezett elektronikai hulladéknak csupán a 17,4 százalékát sikerült formálisan összegyűjteni és megfelelő módon újrahasznosítani. Éves szinten 9,2 millió tonnával növekedett az elektronikai hulladék, és ebben nincs benne a nem dokumentált hulladék mennyisége.
Európa sokat hasznosít
A jó hír, hogy Európa élen jár az újrahasznosított elektronikai hulladék mértékében, az öreg kontinens e-hulladékának 42,5 százalékát összegyűjtik és feldolgozzák. Ezzel szemben a második helyezett Ázsiában ez az arány 11,7 százalék, Amerikában 9,4 százalék, Csendes-Óceán térségében 8,8 százalék és Afrikában csupán 0,9 százalék.
Hogy az elektronikai hulladék 82,6 százalékával mi történik, nos az nem tudjuk, csak találgatunk. A gazdagabb országokban a hulladék 8 százaléka a háztartási szemétben köt ki, míg 7-20 százalék közötti arányt exportálnak. A szegényebb országokban, nos már nem annyira ismert a kép, ott informálisan foglalkoznak az e-hulladékkal is.
Mérgezzük a környezetet
Megfelelő szemétkezelési rendszer híján azonban az e-hulladékban lévő mérgező anyagok – higany, brómozott égésgátlók, fluorizált szénhdrogén és a halogénezett klórozott-fluorozott szénhidrogének – a természetbe jutnak, melyek ártanak a szeméttelepek mellett lakó emberek egészségére.
A higanyt a számítógép monitorok gyártásában és fluoreszkáló világításban használják, de ha az ember érintkezik vele, akkor agykárosodást szenvedhet. Becslések szerint a nem dokumentált e-hulladék miatt évente 50 tonnányi higany kerül a természetbe.
Legalább törvény létezik
Veszélyesek a környezet hűtésére, fűtésére használt rendszerek is, ezek lassan üvegházhatás előidéző gázokat bocsátanak ki. A szeméttelepekről becslések szerint 98 millió tonnányi kerül a levegőbe, vagyis az energiaszektor globális üvegházhatású gázkibocsátásának 0,3 százaléka származik innen.
Azért jó híreink is vannak, a világ lassan, de biztosan foglalkozik a problémával. A múlt év végén 78 ország, vagyis a világ lakosságának 71 százalékot lefedő kormányok hoztak vagy terveztek e-hulladékkal foglalkozó szabályozást életbe léptetni. Már csak jól kellene alkalmazni azokat.
